Nálunk az orvoshoz járásnak nagy hagyománya van. Nem tudom más emberek mennyi időt töltenek preventív vizsgálatokon… Nos, én sokat, de kizárólag csak azért, hogy megőrizzem a családi békét. Pedig de unom! Az Úr látja lelkem, majdhogynem közönyösen érint téma. A vizsgálatot valahogy túllihegem, de az eredményért legszívesebben már vissza se mennék. Nem érdekel. Jól vagyok. És mennyire tudom utálni, ha találnak valamit! Ezek olyanok! Mindig találnak valamit. Boldogok a tudatlanok. Rajtam meg már négyzetcentiméterenként van valami jelentéktelen diagnózis, ami kezeletlenül úgy negyven év múlva bizton megöl. Hát ajánlom is, hogy ne korábban! Utána meg kezelve vagy kezeletlenül.. Ehh, badarság. Mi marad utána? Egy megoldandó probléma. Egy teher. Apám életfilozófiája, miszerint jobb félni, mint megijedni, egyszer a sirba visz. Ez, nem az epekő. Azért fizetek mindent az interneten keresztül, mert nyomasztana a gondolat, hogy a csekket rendszeresen és időben a postán kell befizetni. Minden nyomaszt, amit rendszeresen, adott időben, adott helyen KELL csinálni. Nekem az orvoshoz járás nem hobby. Én is félek a haláltól. Félek, hogy egyszer majd tényleg találnak valamit, és akkor majd szétvet a düh, hogy akaratlanul szereztem róla tudomást. Lehet, hogy ezért felejtek el rendszeresen visszamenni az eredményekért. Semmilyen halálos betegségemről nem szeretnék tudni, amíg tünetmentes. Mit tünetmentes..?! Akkor szeretném csak megtudni, amikor már egyedül is rájövök. De az én családomban ez nem fog összejönni.
Engem meg majd jól-szét-vet-a-düh...
Ezt az időszakomat libazöldnek képzelem.
Ezt az időszakomat libazöldnek képzelem.
4 megjegyzés:
Abszolút átérzem.. én is elkerülöm a dokit amennyire lehet.. csak ha nincs más választás. Megelőzés, főleg a túlzásba vitt, valóban idegtépő lehet, halálról sem akarok tudni előre, ha eljön, hát eljön. Addig meg élni kell :) Filozófiám: Nem félek és nem is ijedek meg!
Időről időre el szoktam gondolkozni, hogy félek-e a haláltól... Régebben a beidegződött válasz jött, szinte azonnal: IGEN! Később már nem jött azonnal, most pedig már csak hajszálként lebeg a szemem előtt, tudom, hogy ott van, de én egészen máshova nézek. Van, mikor úgy érzem megnyugtatna tudni, még ennyi időm van és utána továbblépek. Máskor egész egyszerűen el sem tudom dönteni jelent-e valamit...
Amíg itt kell lennem, addig úgyis itt leszek, ha meg már nem látnak szívesen minek maradjak?
/dankoi
Nicsak, egy latogato a regmult idokbol ! :) jo ujra latni Téged....
Jó újra "hallani" a gondolataidat! :) Nem is hinnéd mennyire hiányoznak időnként, örülök, hogy megtaláltam a blogod!
/dankoi
Megjegyzés küldése