Ne tegyél olyat, amit én nem tennék

Amikor meghalt, megzavarodtam. Pedig nem ért váratlanul a dolog, egyáltalán nem. Évek óta játszadoztunk már a gondolattal. Én persze sosem hittem el teljesen, hogy ez megtörténhet. Csak úgy tettem, mintha… Mert ezt akarta. Mert legeslegjobban múlt időben szeretett magáról beszélni. Én meg ráhagytam.

Hogy árva lehetek, egészen meseszerűnek tűnt fel előttem. Elvégre is, majdnem mindegyikben van egy ilyen motívum. Ott van példának Hófehérke, meg a kis gyufaáruslány. Bár, ha jól emlékszem, az ő családi helyzetét nem sokat firtatja Andersen, de Bambi például biztosan árva… Úgy éreztem, ha én is árva lennék, attól különleges is lennék egyből, mint amikor valakiről később derül ki, hogy hercegnő. Egyik eshetőséget sem éreztem igazán valószínűnek. Aztán gyorsan felnőttem.

Az utolsó néhány hétben mégis közelebb férkőzött hozzám a gondolat, persze az ő hibájából. Már nem így mondta, majd meg fogok halni, hanem hogy meg fogok halni. Ez most történik, hahó. Mások is mondták már így előtte, ő addig sosem. Engem meg dühített, hogy ő tehetetlen. Képtelen voltam felkelteni a figyelmét az élet mindennapi dolgaival, és voltak pillanatok, amikor már én sem érdekeltem igazán. Beszélgetni sem volt kedve. Beszélni meg ereje nem volt. Nevetni sem. Enni sem. Pedig tudta, hogy ennie muszáj. Neki koncepciója volt az életbenmaradásra, de a végén már azt is elvetette. Húsz éves voltam akkor, nyilván a gyereknevelést is megunta. Aztán azt mondta, elég. Én meg azt mondtam, kicsit félek. Ő, gondolom, nem félt.

Amikor utoljára beszéltünk, vadast akart főzni, okvetetlenül, ha hazamegy végre a kórházból. Mindig vadast akart főzni, de viszonylag ritkán szánta rá magát. Én pedig bőszen forgattam a szemem, hogy ugyan már, az túl bonyolult, mert ennél a témánál mindig így szoktam. Igen, és a piros pulóvert, aminek a megkötése már vagy három éve folyamatos, azt befejezi végre. Okvetetlen. Mondtam, hogy mindenképp, de én hordani nem fogom, az hótsicher. Jaj, dehogynem fogod.. De Anyu, hiszen a piros a te színed!! Valóban?

Mindig is következetlen volt. Rendszertelen. Meg szétszórt. Aztán meghalt.