Tripper

Ez a március nem egy termékeny hónapom, ezt kár is lenne tagadni. Írásban semmiképp. Lássuk csak...

Elolvastam Chaim Potok Asher Lev című könyvét, ami elég jó. Szereztem egy kosztkvártélyt Londonban, aminek fejében egy Asher nevű fiúra fogok vigyázni. Igen, ez a párhuzam engem is meglepett.

Foglaltam egy repjegyet Londonba, majd úgy döntöttem, hogy inkább busszal utazok... mert szeretném látni a tájat, és mert 24óra alatt megbarátkozom a gondolattal, hogy eljöttem. Árban nem sokkal kevesebb, viszont nincs poggyászsúlyhatár. Ez előny.

Kicsit tartok tőle, de ez talán csak önszuggeszció. Van az úgy, hogy nem szeretek robot-szerűnek látszani. Nem először váltok életkörnyezetet, ám először megyek olyan közegbe, melynek nyelvét nem beszélem jól. Sőt, rosszul sem nagyon.

Nekem a beszéd létforma, így valószínűleg ez az, ami aggaszt. Úgy élek majd, mint azok, akik nem igényelnek sok-sok verbális kommunikációt. Csak keveset. Milyen vicccces gondolat. Előző életemben egy kapcsolatban éltem, ahol a napi kommunikáció jó esetben néhány időpont egyeztetésre silányult. Előző életemben az utcán találtam érdekes embereket. Meg mindenhol. Meggyőződésem, hogy az utcák most is tele vannak érdekes emberekkel. Azt nem tudom csak, milyen lesz majd egy olyan nyelvben létezni, mely nekem még csak egy mátrix. Egy kód. Néhol értelmezhető, néhol ismeretlen, de mindig csak egy kód. Nem épít világot, hideg.

Fene tudja, miért jó most nekem megélni ezt a váltást. Ki is kapcsolhatnám. Jól emlékszem az érzésre, mikor még nem tudtam hol van a glóbuszon Európa. Csak álltam a tarka-barka labdát forgatva, és nem is sejtettem, mit kellene látnom. Nem voltak előzetes információk, sem viszonyítási pontok. Nem tudtam még azt sem, hogy a víz kék, lehetett volna akár narancssárga is. Én mindenesetre szürkének rajzoltam volna. Színes foltokat láttam egy labdán, nem kontinenseket, nem tengereket, csak logikátlanul elrendezett színes foltokat... és betűket, melyeket akkor még nem ismertem.

Nem tudom, mikor fedeztem fel a világot a foltok között, de a térképeket azóta sem szeretem.

Ez persze nem jelent semmit. Londont biztosan imádni fogom. Pont elég író és iromány kötődik hozzá ahhoz, hogy lenyűgözzön.