- Szeretlek, tán nem magadért. Szeretlek azért, mit velem teszel, és amit belőlem csináltál. -
Teljesen mindegy mennyi időt töltesz el vele. Az se számit, hány helyen jártatok együtt és mennyi közös emléketek van. Köthettetek vérszerződést, és a másik keresztnevét is tetováltathattátok a feneketekre... vagy bárhová. Tökmindegy, hogy mennyire szeret(t)ed. És hogy mennyire szeret(ett). Mindegy...
Egymás szavába vágtok, a gondolatok egyszerre jönnek, kiegészítik egymást…
Tudod, mit szeret, mit utál. Tudod, hol érintsd meg, hol simogasd. Meg tudod nevettetni, és van hatalmad, hogy sírásra kényszerítsd.
Azt hiszed, ismered. Biztos vagy benne.
Tudod, mit mondana, akkor is, ha hallgat. Küldhetne akár üres üzeneteket is. Elég egy pillantás, egy gesztus, lélegzetvétel... bármi elég.
De ez nem jelent semmit.
Soha nem ismered meg az embert. Annyit tudsz csak, ki volt, mikor veled volt
Az emlékeket raktározd el mélyen, és gyakran térj vissza hozzájuk. Játszadozz velük és kínozd magad. Legyen belőle örömöd, vagy ne. Mindegy.
De az embert már ne keresd, mert nem létezik. Nélküled már más, idegen. Idegen a tekintete, melyben már nem magadat látod. Az üres tekintet tőrdöfés. Kedved lenne megütni, vagy addig rázni, amíg magához tér. Amíg visszatér. Nem tér vissza. Mert már nem létezik.
Teljesen mindegy mennyi időt töltesz el vele. Az se számit, hány helyen jártatok együtt és mennyi közös emléketek van. Köthettetek vérszerződést, és a másik keresztnevét is tetováltathattátok a feneketekre... vagy bárhová. Tökmindegy, hogy mennyire szeret(t)ed. És hogy mennyire szeret(ett). Mindegy...
Egymás szavába vágtok, a gondolatok egyszerre jönnek, kiegészítik egymást…
Tudod, mit szeret, mit utál. Tudod, hol érintsd meg, hol simogasd. Meg tudod nevettetni, és van hatalmad, hogy sírásra kényszerítsd.
Azt hiszed, ismered. Biztos vagy benne.
Tudod, mit mondana, akkor is, ha hallgat. Küldhetne akár üres üzeneteket is. Elég egy pillantás, egy gesztus, lélegzetvétel... bármi elég.
De ez nem jelent semmit.
Soha nem ismered meg az embert. Annyit tudsz csak, ki volt, mikor veled volt
Az emlékeket raktározd el mélyen, és gyakran térj vissza hozzájuk. Játszadozz velük és kínozd magad. Legyen belőle örömöd, vagy ne. Mindegy.
De az embert már ne keresd, mert nem létezik. Nélküled már más, idegen. Idegen a tekintete, melyben már nem magadat látod. Az üres tekintet tőrdöfés. Kedved lenne megütni, vagy addig rázni, amíg magához tér. Amíg visszatér. Nem tér vissza. Mert már nem létezik.
3 megjegyzés:
Nem emlékszem, hogy végül megegyeztünk-e abban, hogy megpróbálsz vidám témákról írni. Így azt sem tudom, most szóljak-e, hogy ez nem az. Mindegy. Én szóltam azér'.
:)végig kinzott a lelkiismeretfurdalás, mikozben irtam, de ez igy jott ...
Bizonyos szempontból teljesen igazad van, másrészről viszont egyáltalán nincs.
Mindenki, akivel megosztja magát az ember valamilyen szinten, nyomot hagy benne, változásokat indít el vagy épp zár le. Aki tudatosan figyel, az mindig tanul is a kapcsolatból, mert mindig ez a cél: fejlődni, hogy minden pillanatban a tőlünk telhető legjobbat adjuk.
Innentől már nem csak ő idegen, hanem Te magad is!
/dankoi
Megjegyzés küldése